Magyar Civil Becsületrend, 2013

Az Ars Humanica Hungarica Kör idén, február 10-én második alkalommal ítélte oda, és adta át a Magyar Civil Becsületrend kitüntetést az Óbudai Társaskörben olyan kiválóságoknak, akik a humánum legmagasztosabb erényeit tanúsították cselekedeteikben.

Az idei kitüntetettek egyike Fehér Sándor hegedűművész (posztumusz), aki a tavaly januárban felborult Costa Concordia luxushajón, az általános pánik közepette mentette a gyermekeket, és eközben életét vesztette.

Paul GuldaA másik kitüntetést egy burgenlandi civil egyesület, a RE.F.U.G.I.U.S. (Rechnitzer Flüchtlings Und Gedenkeninitiative Und Stiftung) kapta. Ez a spontán szerveződött egyesület vállalta fel azt a szomorú feladatot helyettünk, magyarok helyett, hogy emlékművet állítson annak a mintegy 200 munkaszolgálatos zsidó honfitársunknak, akiket Batthyányné, Thyssen-Bornemissza Margit grófnő rohonci kastélyának báli vendégei és a helyi lakosok mészároltak le 1945. március 24-ének éjszakáján. A legyilkoltak tetemeit máig ismeretlen helyen földelték el, megfosztva őket a minden ember számára kijáró végtisztességtől. Az egyesület jelenleg is folytatja a kutatást a jeltelen sír után minden magyar kormányzati segítség nélkül.

Az ünnepi megnyitó után Görgey Gábor mondott beszédet a humánumnak és a tisztességnek a civil társadalomban betöltött, manapság halványuló szerepéről, majd Sumonyi Zoltán rövid előadása következett a Batthyányakról. Ő érdekességként említette meg Batthyány Boldizsár (1538-1590) beszélgetését udvari tiszteletesével Túri-Farkas Pállal, aki eretnekeknek tartotta a birtokra betelepülő németalföldi kereskedőket (zsidók) és habán fazekasokat (anabaptisták), akik majd romba döntik az egyetlen igaz egyházat: „Hadd gyarapodjanak, ha tehetségük van hozzá!” Ami a 16. században bizony szokatlanul liberális viselkedés volt.

Fehér Sándor kitüntetését Iványi Gábor méltatta, kiemelve a humánum legértékesebb áldozatát, az egyéni önfeláldozást. Fehér Sándor családja részéről fivére, Fehér Róbert mondott köszönetet, kifejezve azt az óhaját, hogy a jövőben minél több kitüntetés az élőknek jusson, posztumusz helyett.

Iván Ildikó

A RE.F.U.G.I.U.S. Egyesület tevékenységét Szita Szabolcs méltatta, aki történészi képet rajzolt a világháború végnapjaiban elszabadult embertelenségről, ami nyugati határaink mentén Rohoncon, Kőszegen és másutt is tömeggyilkosságokhoz vezetett. Válaszában Paul Gulda, az Egyesület társelnöke mondott köszönetet, ismertetve egyesületük eddigi munkáját és további terveiket.

Zárószóként Vadász Gábor mondta el családi kötődését a rohonci mészárláshoz és személyes élményeit édesapja és annak ikerfivére ismeretlen nyughelyének feltalálására tett erőfeszítéseiről, arról a hideg gyűlöletről és elutasításról, ami még a hetvenes években is fogadta őt és édesanyját Rohoncon.

A kitüntetés tárgyiasult jelképeit idén is ugyanazok a művészek készítették önzetlenül, mint tavaly.

A megemlékezést műsor követte, ahol Iván Ildikó, a Magyar állami Operaház magánénekese Paul Gulda zongora kíséretével adott elő két dalt – Debussy: Nuit d’étoiles és Richard Strauss: Wie sollten wir… –, majd a résztvevők Paul Gulda zongoraművész előadásában hallgathatták meg Liszt: Funérailles című zongoradarabját, amit 1849-ben Batthyány Lajos emlékezetére szerzett.

Az eseményen a magyar művészeti és társadalmi élet kiválóságai közül mintegy száz fő jelent meg, akik ezt követően fogadáson vettek részt.

Az írott és elektronikus sajtó az ünnepségről több helyen is beszámolt (lásd: Média).