Magyar Civil Becsületrend, 2015

Az Ars Humanica Hungarica Kör 2011-ben alapította meg a magyar civil társadalom humán értékelvű kitüntetését, a Magyar Civil Becsületrendet.

Noha a Kör 2011-ben alakult, a kitüntetés eszméje már korábban, 2000-ben megszületett Nemzeti Rokonszenv Díj néven. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a hordalék a nemzeti jelzőt elkoptatta, de a díj megnevezés sem maradhatott, hiszen a kitüntetés díjazással nem jár.

Az akkor meghatározott tartalom azonban változatlan maradt, ami honlapunk címlapján, a Vezérlő elveink című fejezetben olvasható.

A Kör úgy épül fel, hogy tagjai személyükben hordozzák azt a szellemi-erkölcsi tőkét, ami az általuk odaítélt kitüntetések értékét, azoknak a társadalomban elfoglalt rangját képviseli.

A Kör tagjainak meggyőződése, hogy a civil emberek közössége jelenti a társadalomnak azt az alapvető szövedékét, aminek civil szervezettsége képes arra, hogy adott helyzetben, időben és módon megmutatkozzék, hangját hallassa, erejét mutassa.

Úgy tartjuk, hogy a civil társadalom képviselőinek minden esetben meg kell nyilvánulniuk ott, ahol a Törvényt nem tisztelik, hanem értelmezik és méretre szabják. Ahol a Jog nem uralkodik, hanem szolgál, sőt kiszolgál, és annak asztalánál nem mindenki egyaránt foglal helyet. Ahol az Erkölcs megfélemlítve hallgat, ahol az Erkölcstelenséget a Jogszerűség háta mögé bújtatják, ahol a Hamisság erőszakot tehet az Igazságon. Ott is, ahol a Tisztesség báránya áldozatul esik a Kapzsiság hiénáinak, és ott is, ahol az Írástudók árulókká válnak.

Szólniuk kell, ha a Vakhit sötétsége elfedi az Értelem fényét, ha a Szellem napvilága nem ragyog minden ház ablakán, és ott is, ahol Bálványt imádnak, fortélyos félelem igazgat, és az ősi Erényeket megvetik.

Az Ars Humanica Hungarica Kör a civil társadalom feladatának tartja azt is, hogy jövőjét kiszabadítsa múltjának fogságából.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kezdődött negyedik alkalommal az ünnepség február 8-án vasárnap este a Petőfi Irodalmi Múzeumnak helyet adó Károlyi palota termeiben, ahol ezúttal is két kitüntetés átadására került sor.

Az eddigiekhez hasonlóan, a megnyitó beszédet Görgey Gábor, Kossuth-díjas író mondotta, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kitüntetettek által elismert tevékenységeknek nem kuriózumoknak, hanem magától értetődő természetességűeknek kellene lenniük a mai magyar társadalomban.

Sumonyi Zoltán költő adott ezután értékes történelmi képet arról a Batthyány családról, amelynek mártír miniszterelnök tagja, Batthyány Lajos képez kapcsolatot a reformkori magyar hazafiság és a Kör mai szellemisége között. A hely és idő is érdekes módon lett köthető aznap este az ünnepséghez, hiszen Batthyány Lajost ebben a palotában tartóztatták le, és hurcolták el Windisgraetz fogdmegjei 1849. január 8-án.

Pomogáts Béla irodalomtörténész előadásában örömének adott kifejezést, hogy ez a kitüntetés végre olyan, amilyet egy magát önállónak tartó civil társadalom önmagától elvárhat: mindenféle hatalmi befolyástól független.

Itt, egy mondattal megemlékeztünk minap elhunyt bölcs öreg tanácsadónkról, Schweitzer József, nyugalmazott főrabbiról.

A két kitüntetés egyikét Latrompette Matild kapta, a gyermeki test és lélek fizikai és szellemi erőtartalékainak feltárásában és kiművelésében végzett humánus és önzetlen tevékenysége elismeréséül.

Személye és tevékenysége méltatását Vekerdy Tamás, pszichológus végezte, aki a modern pedagógia legfontosabb elemének nevezte az olyan oktatást, amit a gyermekek kedvvel csinálnak, ami élményt ad, mert az unalmastól menekülnek.

A másik kitüntetett Bogdán László, Cserdi község polgármestere, aki kitüntetését az emberi reménytelenség és kiszolgáltatottság léleknyomorító béklyójának szétzúzása érdekében sikeresen végzett humánus és példamutató tevékenysége elismeréseként kapta.

Méltatásának szolgálatát Bíró András, újságíró alapos asztali beszélgetés formájában oldotta meg, aminek keretében képet kaptunk Bogdán László formabontó tevékenységének részleteiről, aki úgy nyilatkozott: „Ez a díj az egész magyarországi cigányságnak szól”.

Az ünnepségen először Balogh Kálmán, Kodály Zoltán-díjas cimbalomművész adott a magyar zenekultúra darabjaiból összeállított műsort, majd az estét Jandó Jenő, zongoraművész ezzel együtthangzó zongorajátékkal folytatta. Végül pedig Iván Ildikó, az Operaház magánénekese Wágner Tannhauser c. operájából a Csarnok áriát énekelte el Jandó Jenő zongorakíséretével.

Az ünnepségen és az azt követő állófogadáson a magyar civil társadalom mintegy 150 tagja, valamint a közelmúltban megalakult testvérszervezet, a Szlovákiai Civil Becsületrend Polgári Társulás néhány alapítója is részt vett.