Magyar Civil Becsületrend, 2016

Az Ars Humanica Hungarica Kör, amit tudósok, egyházi személyek, művészek és a művészet pártolói alkotnak, 2016. február 7-én, ünnepélyes keretek között, ötödik alkalommal adta át az általa 2011-ben alapított Magyar Civil Becsületrend kitüntetéseit az arra érdemeseknek, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.

Itt gyűlt össze jelképesen a magyar civil társadalom, felismerve, hogy civil életünk, társadalmi együttélésünk infrastruktúrájának eresztékei recsegnek, ropognak, sőt immár omladoznak is. De ugyanez a magyar civil társadalom ismerte fel azt is, hogy nem csak annak materiális foglalatai omladoznak, hanem az annál sokkal fontosabb és értékesebb humán tartalmi elemei is pusztulóban vannak. Ezért tartja fontosnak a magyar civil társadalom azt az elkötelezettségét, hogy megismerhetővé és megbecsültté tegye azokat a mai Tiborcokat és Tiborcinákat, akik ezeknek az omladozásoknak, ezeknek a pusztulásoknak – a beléjük ültetett félelmeiket legyőzve – panaszaikban emberi hangot adtak.

Megnyitójában Görgey Gábor költő kifejezte reményét arra nézve, hogy a köröttünk áradó szenny közepette, a tiszta erkölcs eszményének felértékelődése lesz az alapja annak a Magyarországnak, amelynek létrejöttében mindannyian hiszünk.

Batthyány Lajos, az első független magyar kormány mártír miniszterelnökéről emlékezett meg beszédében Sumonyi Zoltán költő, aki ugyanakkor érdekes párhuzamot is vont Batthyány és Göncz Árpád nemrég elhunyt köztársasági elnök között: február 10-én születtek és október 6-án haltak meg.

Szép előadást hallhatott a megjelent mintegy százfőnyi közönség Pomogáts Béla irodalomtörténésztől a bölcseleti normák által meghatározott civil állapot dichotom vonásairól, azokról a valóságos, ugyanakkor látszólagos ellentmondásokról, amiket a párhuzamosan megjelenő viselkedés-minták, um. szabadság és felelősség, műveltség és eredeti gondolkodás, személyes függetlenség és elkötelezettség jelenítenek meg. Ezeknek nem kioltaniuk, hanem erősíteniük kell egymást, ezek egymást kiegészítő értékek, és együtt kell létezniük az emberi gondolkodásban, amint azt a magyar történelem nagy alakjai is megvalósították.

Az egyik kitüntetést Morvay Imre (Pio) atya, a Betegápoló Irgalmas Rend pécsi rendházfőnöke kapta, a Magyarországon egyre többeket megnyomorító szegénység enyhítésében végzett társadalomformáló tevékenységéért. Méltatásának szolgálatát a Váci Egyházmegye püspöke Beer Miklós végezte, aki kiemelte, hogy két tematikus szentév találkozásánál vagyunk: elhagytuk a Megszentelt Élet évét és beléptünk az Irgalmasság Szent Évébe. Ezen a találkozási ponton hajtunk fejet paptestvérünk Pio atya tevékenysége előtt, aki egyszerű megoldást alkalmazott az irgalmasság gyakorlására: azoknak kell adni a segítséget, akik rossz helyen, rossz időben születtek.

Pio atya válaszában kalkuttai Teréz anyát idézte: „ha nem tudsz mindenkin segíteni, akkor segíts azon, aki melletted van”.

A másik kitüntetést Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér” vehette át, a magyar egészségügyben dolgozók és ápoltak érdekeiért folytatott állhatatos és eredményes küzdelme elismeréséül. Méltatása Jákó Pétertől, az OSEI főorvosától hangzott el, aki hangsúlyozta az ápolónővéri munka fontosságát, és azt a civil kurázsit dicsérte, ami legyőzte az egzisztenciális félelmet.

Sándor Mária válaszában nagy jelentőséget tulajdonított az őt támogató munkatársi közösségnek, akik közül számosan megjelentek az ünnepségen is.

Az ünnepség végén körünk fiatal festőművész házaspárja, Győri Márton és Soós Nóra, egy-egy festményükkel ajándékozták meg a kitüntetetteket.

Az ünnepi rendezvényt színes zenei műsor zárta Iván Ildikó, a Magyar Állami Operaház magánénekese (fuvola, ének) és tanítványa Szuromi Borbála (hegedű, ének) előadásában, Tassonyi Zsolt zongora kíséretével.